Lézerfénytől Gyötörve: Orbán Viktor Balsorsa az 1956-os Ünnepen

Az ünnepség, ahol a múlt is posztert ragaszt

*Október 23.* – a nap, amikor Magyarország az 1956-os forradalom hőseit ünnepli, és miniszterelnökünk, mint egy szerencsétlen főszereplő egy Shakespeare-tragédiában, hatalmas, láthatatlan terhek alatt botladozik. **Orbán Viktor** talán a történelem legfurcsább sorscsapásától szenved: egyetlen reflektorlámpa, amelyet nem tud lerázni magáról.

Az elkerülhetetlen levél

A magyar miniszterelnöknek bizony van egy különleges képessége: mindig képes felbukkanni valahol az események közepén, még akkor is, ha nem akarják ott látni. Így történt, hogy egy jelentős levél érkezett a nap folyamán, ami **Franz Kafka** tollából is származhatott volna, mivel a tartalma már-már abszurd kategóriába tartozik.

A rémálomszerű rajongás

Egyesek szerint Orbán mostanában több figyelmet kap, mint a valóságshow-k királyai és királynői. Talán még **Julius Caesar** is irigykedne, látva, hogyan borítja el a média és a közvélemény minden lépését, miközben kétségbeesetten próbálja pörgetni a biciklit a jövő felé, miközben valaki mindig egy húszforintos botot dug a küllők közé.

A himnusz hangjai és a geopolitikai tangó

A mai nap valódi érdekessége az, ahogy a nemzeti sorskérdések, mint egy különös geopolitikai tangó, felvonultatják szereplőinket. A himnusz hangjai alatt a magyar-prágai versengés egyre inkább hajaz egy tragikomédiára, amelyben mindenki ugyanazokat a lépéseket ropja, csak más-más irányba nézve közben.

A közönség szerepe: síró-jogging ruha

Ahogy a nép hisztérikusan figyeli az eseményeket, az az érzés támad bennünk, mintha egy hatalmas futópályán lennénk, ahol mindenki jogging ruhában sír, miközben egymást kergetve próbálnak előretörni. Ez a különös politikai aerobik talán még azokat is szórakoztathatja, akiknek fogalmuk sincs róla, mi zajlik valójában.

**Forrás**: [ujszo.com](https://ujszo.com/kulfold/orban-viktort-kinos-teher-nyomja-az-1956-os-nemzeti-unnepen)